Egy bizonyos társkereső oldalra regisztráltam hónapokkal ezelőtt, unaloműzés céljából. Volt pár találkozóm, de egyiknél sem lobbant a láng. Aztán jött ő, nevezzük D.-nek. Éppen szenvedtem egy kiadós nyirokcsomó gyulladástól, de annyira megfogott képek alapján ez a férfi ember, hogy azonnal találkozni akartam vele. Felajánlottam neki, hogy fussunk össze középtávon valahol pár percre, de aztán jövök haza, mert nagyon fáradt vagyok a sok gyógyszertől. Körülbelül egy órán belül össze is futottunk, elsőre megnyerő volt számomra. Közvetlen volt, mosolygott (- ez kihagyhatatlan az általam keresett hím személytől!), és azt éreztem, hogy itt lobbanhat a láng ha isten is úgy akarja. Talán egy 30 percet beszélgettünk, majd elváltunk. Mire hazaértem várt a facebook üzenet: " Örülök, hogy találkoztunk. Remélem lesz folytatása és nem csalódtál?"
Másnap reggel érdeklődött, hogy érzem magam, épp piacon van és vegyen-e valamit nekem. Értékeltem nagyon a felajánlását, de csak egy új nyirokcsomót rendeltem. Sajnálattal szólt később, hogy nem talált. Mondtam neki, hogy éppen készülök be a fogorvosi ügyeletre a központba. Bementem az ügyeletre, de nem vártam ki a sort mert rengetegen voltak, így egy fél órás várakozás után kimentem és beültem a kocsimba.
Épp kitettem az indexet, benéztem a visszapillantóba hogy szabad-e a terep, amikor megállt mellettem egy autó, majd felfedeztem egy mosolyt. Visszamosolyogtam, majd leállítottam az autót. Igen, ő volt az. Pár percet beszélgettünk, majd mondta hogy 1-kor találkozzunk és végig várjuk együtt a sort a dokinál. Vagy ha nincs kedvem várakozni, akkor ő beül, és majd hív telefonon mikor sorra kerülne és jöjjek otthonról. Ez a gesztus nekem többet jelentett, mint egy piros Porsche karácsonyra. A fogorvosi ügyeletet elhalasztottam, de 1-kor elnézett hozzám pár percre beszélgetni. Próbáltam némileg visszafogni ujjongásomat a figyelmessége és kedvessége miatt, kisebb nagyobb sikerrel. Ez annyira sikerült, hogy később facebook-on felvetettem az ötletet mi lenne ha holnap nála találkoznánk. Na nem a szexuális aktus céljából terveztem én ezt, de sajnos nem az a típus vagyok aki szeret heteket kávézgatni és vacsorázgatni egy étteremben. Jobban szeretem a kényelmes és otthonos megoldásokat.
Az ötletemet elfogadta és másnap késő délután mentem hozzá. Körbemutatta a lakását és úgy éreztem magam, mintha már hetek óta ide járnék. Ám elkövettünk egy nagy hibát, már este csókolózni kezdtünk és aztán következett ami szokott. Nem mentegetem magam, de tényleg nem szoktam ilyen hamar ágyba dőlni senkivel. Tudtuk mind a ketten, hogy ezt nem kéne, beszéltünk is róla közben, na de van ami magától jön és hiába tiltakoznánk ellene, mert valami más erősebb nálunk. Fel sem merült bennem az egyéjszakás kaland lehetősége. Igaz én említettem neki olyat, hogy nem szeretnék nagyon komoly kapcsolatot, mert nem rég épültem fel egy betegségből és szeretném bepótolni a kiesett időszakot, élni egy kicsit. Ez neki annyira nem tetszett, de próbálta megérteni az információt. Az elkövetkezendő pár napban minden nap beszéltünk telefonon és este szokásosan mentem hozzá.
Teljesen az én típusom volt, bújós, ölelgetős, puszilgatós, pont amire nekem szükségem van. Többször megkérdezte, hogy biztos nem akarok-e komolyabb kapcsolatot. Egyik este kint cigiztünk az erkélyen, amikor mondtam neki, hogy úgy döntöttem kiteszem facebook-ra hogy kapcsolatban vagyok. Személyt nem jelölök meg hozzá, de rengeteg férfi írogat és így legalább kicsit nyugtom lesz és koncentrálhatok arra amire kell. Gondoltam ezzel kicsit megnyugtatom, hogy gondolkozom kettőnkön.
A szakmájából adódóan kaptam tőle egy vadonatúj autóriasztót. Azt mondta, hogy ez neki nem kell és beszereli nekem a hétvégén. Addig a távirányítóját rakjuk fel a kocsikulcsomra. (Szerintem mondanom sem kell, hogy akárhányszor ránéztem a kocsikulcsra és a riasztóra távirányítójára ami ott lógott rajta, elmosolyodtam és nem hittem el, hogy ilyen férfit sodort nekem az élet)
Másnap reggel kérdezte telefonban, hogy miért nem változtattam még meg facebook-on a kapcsolati státuszomat. Mondtam, hogy a héten még meg fog történni a dolog.....ám de erre már nem került sor a későbbiekben.
Jött a szokásos esti óra, lejött elém és kézen fogva sétáltunk a lakásához. Tudtam, hogy eljött az idő a nagy bejelentésre. Nemrégen ért haza a munkából így mondta hogy elmegy fürdeni, de addig bekapcsolja nekem a laptopját és gépezzek nyugodtan. Így is történt. A böngésző sorába beírtam a facebook címet, majd megjelent az oldal. Automatikusan ott volt beírva D. e-mail címe és jelszava. Nagy volt a kísértés, mondhatni HATALMAS! Ezért a Férfiért a kezemet a tűzbe raktam volna, ez nagyon ritka nálam a korábbi tapasztalatok miatt.
Úgy gondoltam ha ezt a próbát is kiállja és semmi olyan dolgot nem találok ami nekem fájna, akkor megnyugtatom hogy teljesen komoly kapcsolatot szeretnék vele és áldásom ránk. Tehát a kísértés győzött, sokáig nem töprengtem, körülbelül 3 perc alatt végig zajlott bennem minden, majd rákattintottam a bejelentkezés gombra D. nevével. Két darab beszélgetés volt a fiókjában, az egyiket felismertem mert én voltam, a másik pedig egy hölgyemény. Legalább törölte volna ki!! Megnyitottam a beszélgetést, elolvastam pár sort, majd tovább és tovább...éreztem hogy a szívem körülbelül kiszakad a helyéről, a sírhatnék, düh, harag, csalódottság felváltva hullámzott bennem. Hallottam, hogy végzett a zuhanyzással, gyorsan bezártam az ablakot. Jött D., odabújt hozzám, ölelgetett, puszilgatott, majd 2 percen belül megkérdezte hogy mi történt, mi a baj? Pár perc néma csönd, majd mondtam neki, hogy szerintem mind a ketten jobban járunk ha ezt a beszélgetést most nem folytatjuk. De mivel nő vagyok, nem bírtam ki. Bevallottam a szó szerint undorító, mocskos dolgot amit csináltam, beleolvastam a facebook-jába. Ő ledöbbent, biztos vörösödött is ha láttam volna a sötétben..ám megszólalni nem tudott. Én felálltam és bejelentettem hogy kimegyek elszívni egy cigarettát. Ahogy kiértem az erkélyre, elkezdtek ömleni a szememből a könnyek. Azt mondtam magamban, hogy ilyen nincs, ilyen nem létezhet. Miért megint én lettem madárnak nézve? Itt ölelget engem napok óta, vele alszom és a volt nőjétől kérdezgeti hogy tuti nincs-e már esélye nála? Felmerült bennem a kérdés: hova kerültem már megint? Ismét kifogtam egy gyenge jellemű embert? Egy idiótát? Miért engem ver az Isten? Nem érdemlek meg egy normális férfit, akiben bízhatok? Aki engem akar? CSAK engem? Kisírtam magam pár slukk mellett, majd elmentem arcot és fogat mosni és visszafeküdtem mellé. Elmondtam neki, hogy hatalmasat csalódtam és ha már most elbaszta a bizalmat kettőnk között akkor miről beszéljünk a továbbiakban? Biz isten megesküszöm, hogy láttam rajta, hogy bánja a tettét. Csak nézett rám és azt mondta hogy nagyon sajnálja, nem akart engem megbántani. Elhittem neki, mert az emberi tekintet nem hazudhat. Azt mondta, hogy gondoljam át maradt-e felé némi bizalmam és szeretném-e folytatni a dolgokat, Ebben megegyeztünk. Tudtam, hogy most azonnal ott kéne hagynom egyedül a lakásában a laptopjával együtt édes kettesben, de nem tudtam megtenni. Ott aludtam aznap éjszaka, folyton ölelgetett, szinte semmit nem aludtunk. Hajnali 4-kor mikor kinyitottam a szemem akkor rám nézett és elismételte hogy mennyire sajnálja és nem akar elveszíteni. Ezzel meg tudott hatni, kicsit megenyhültem, de éreztem hogy van mit átgondolnom. Másnap délután vásárolni volt, egyszerre érkeztünk a lakása elé, felvittük a cuccokat, kipakoltunk, majd leültünk vacsorázni. Kérdezte gondolkodtam-e és hogyan döntöttem? Erre csak ennyit tudtam válaszolni: "itt ülök Nálad és együtt vacsorázunk, nem? " Elmosolyodott, megsimogatta a kezem, bólintott egyet, nyomott egy csókot, majd folytattuk a vacsorát. Bejelentette, hogy vett nekem ajándékot - egy saját rózsaszín fogkefét oda hozzá. Na ezzel megvolt a második piros pontja amivel talán enyhítheti a feketéket. Szépen felavattam a fogkefémet vacsora után, majd mondtam neki hogy ma otthon alszom hogy ki tudja magát pihenni a tegnap éjszaka után és a hétvégét majd nála töltöm.
Másnap reggel jött az sms, amiben érdeklődött hogyan aludtam. Viszonoztam a kérdését, amire jött egy olyan válasz amire végképp nem számítottam és egy héten belül másodszor akart leállni a szívem. Azt írta, hogy nem tudott aludni, mert gondolkozott kettőnkön. Nem fair velem szemben, hogy ő még az exére gondol és közben velem legyen. Talán ha előbb vagy később találkozunk akkor minden rendben lenne. Előfordulhat, hogy ezzel elveszít engem.
Kész..azt hittem falnak megyek. Felhívott telefonon és mondta hogy ezt személyesen akarja este megbeszélni. Mivel én elég csökönyös alkat vagyok, így megmondtam neki hogy szerintem erről nincs mit beszélnünk így sem személyesen, sem telefonon erről tovább, ő nem engem akar, ennyi. Majd szép napot kívántam és leraktam a telefont. Másnap írtam neki egy sms-t, hogy az autóriasztó távirányítóját vissza adnám neki. Azt válaszolta, hogy ő azt nekem adta és be akarja szerelni az autómban. Felajánlottam neki, hogy ha mond rá egy árat, akkor beszerelheti, egyébként ingyen NEM kell! Nyomtuk az sms-t egy darabig, amiben barátságos volt, így gondoltam felhívom és akkor megbeszéljük mikor szereli be a riasztót. Most következett az az eset, amiért az ember telefonját felnyomnám a hátsó nyílásába. Kicsörgött a telefon, majd kinyomta. Vártam pár percet, gondoltam mindjárt visszahív csak biztos dolgozik vagy vezet. Egészen este 10-ig, egy laza 5 órán át ebben bizakodtam, majd rájöttem hogy ez a rész nem történik meg.
Rá 1 hétre facebook-on írtam neki, hogy mondjon egy időpontot amikor a ház előtt áll majd a kocsija mert leraknám rá a riasztót. Visszaírt, hogy inkább másnap eljön ő erre felém. Pedig én szívesen kihagytam volna a személyes találkozót, mert gyakran meg tudnak hatni a férfiak egy szép mosollyal.
Másnap felkészültem a találkozásra, felhívott hogy azonnal itt lesz. Na én bevetettem a női praktikáimat, "rúgjunk bele egy utolsót" avagy "hagy bánja meg hogy nem csókolta még a lábam nyomát is". Szépen kicsíptem magam, elmentem kocsival pár kört és mikor tudtam hogy már tuti ott van a ház előtt, akkor hazavezettem, magabiztosan napszemüvegben, begöndörített hajjal, szép nyári sminkkel, feszes fehér farmernadrágban, bézs magassarkú cipellőben megjelentem. Adott két puszit, megkérdezte hogy van a nyirokcsomóm, mi újság velem. Mondtam neki, hogy a nyirokcsomóm már a szakítás utáni első napon helyrejött miután meggyógyította a fogorvos nénim, egyébként pedig semmi újság nincs. Megkértem hogy vegye le a kulcsomról a riasztó távirányítót. Mondta hogy ő azt be akarta nekem szerelni. Erre én megjegyeztem neki, hogy a múltkor ez ügyben hívtam telefonon, de kinyomott és azóta sem hívott vissza. A férfi magyarázat: aludt és elfelejtett visszahívni. Erre én közöltem vele dacosan, hogy nem, drágám NEM aludtál, mert előtte 1 perccel sms-eztünk, úgyhogy légyszíves vedd le a riasztót a kulcscsomómról (ugye a női körmökkel ez megoldhatatlan). Amennyiben mondasz egy összeget a riasztóért, akkor beszerelheted, egyébként hagyjuk a dolgot. Ő levette a riasztót, majd mondta hogy akkor erről beszélünk később és ezzel elváltak útjaink, most puszi nélkül. Elindult kocsijához, én is beültem az enyémbe és elhajtottunk. Éreztem, hogy kocsikáznom kell pár kört egy vékony mentolos cigaretta társaságában. Majd hazajöttem és folytatódnak tovább a hétköznapok, immár teljesen nélküle.
